Nagyon bírom, időnként mégis teljesen az agyamra megy…

Te gondosan megtervezed a napjaidat, és döbbenten látod, hogy van, akit az éppen esedékes tennivalói vezetnek? Te úgy mész nyaralni, hogy majd találtok egy szállást valahol, és kiborít, hogy a barátaid részletes programtervet akarnak készíteni? A kolléganőd már három nappal a leadási határidő előtt az utolsó simításokat végzi, és te még csak akkor látsz neki a munka javának? Vagy éppen szereted kezedben tartani az irányítást és elképedsz, hogy mások csak loholnak az események után? Vagy irigyled is egy kicsit ezt a szabadságot? Vagy az események után loholva irigyled a kontroll képességét? Vannak dolgok, amivel egymás agyára megyünk, és olyanok is, amelyeket irigylünk a másikban. Milyen végtelen szerencse, hogy nem vagyunk egyformák, és milyen nehéz is a végletek között kommunikálni egymással! Hogyan bánj ezekkel a helyzetekkel? Hogyan lehet így felkészülni például egy nyaralásra?

1. Vedd tudomásul, hogy a másik nem hülye, csak más. Ez az első és legnehezebb lépés. Vegyél egy nagy levegőt, és gondold át, hogy vannak-e, és ha igen, milyen különbségek a gondolkodásotokban.
2. Beszéljetek róla. Mondjátok el egymásnak, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy kényelmesen és örömmel tudjon készülni az utazásra.
3. És találjatok ki egy közös megoldást, egy olyan készülődést, amiben mindenki megtalálja a helyét, és aminek a tanulságait azután a nyaralás napjain is jól tudjátok majd használni.

Teljesen rendben van, hogy mások vagyunk, és ha ezt elfogadjuk és beszélünk róla, könnyebben találjuk meg az utat egymáshoz (és magunkhoz is).