5+1 tévhit a konfliktuskezelésről

Akár tetszik, akár nem, mindannyiunknak vannak konfliktusai az életben, és jelentősen meghatározza az életünket, hogyan gondolkodunk ezekről, és legfőképp, hogy hogyan kezeljük őket.

Nézzünk meg néhány tévhitet a konfliktusok természetéről, és szépen, egyesével oszlassuk el ezeket.

1. tévhit: A konfliktus rossz dolog

Sokszor félünk a konfliktustól, és ez érthető is, mert kellemetlen benne lenni. Feszültség van, rossz érzések vannak bennünk, ráadásul elönti az agyunkat a lila köd, és nem is tudjuk jól kifejezni magunkat, nem tudjuk, mit mondjunk, hogyan oldjuk meg. Sokkal kényelmesebb lenne az élet, ha nem lennének konfliktusok. Ugyanakkor, ha elképzelsz egy kapcsolatot, ahol soha nincs semmilyen konfliktus, akkor mit gondolsz erről a kapcsolatról? Hogy él az a házaspár, akik között 20 év alatt egyetlen egyszer sem volt konfliktus?

A konfliktus annyit jelent, hogy két ellentétes igény, érdek, álláspont ütközik. Ha ezt jól tudjuk kezelni, akkor gazdagabban, egy magasabb szinten jövünk ki a helyzetből. Lehetőségünk van jobban megismerni egymás igényeit, álláspontját, működését.

A mi egyik jelmondatunk az, hogy a konfliktus lehetőség a kapcsolat javítására. Persze csak akkor, ha sikeresen, tudjuk megoldani, képesek vagyunk közös nevezőre jutni úgy, hogy egyikünk sem érzi magát vesztesnek.

2. tévhit: Nekem van igazam. Mindig.

Hát persze, hogy szerintem nekem van igazam, ismerem a saját helyzetemet, szempontjaimat és az én valóságomból egyértelmű a helyzet. Csakhogy ezek sosem objektív valóságok. A másik ugyanezt éli meg – csak a maga szemszögéből. A jó konfliktuskezelés nem arról szól, hogy lenyomom a saját igazamat a másik torkán, nem győzni akarok, hanem egyenrangú felekként veszünk részt a beszélgetésben, nyitottan a másik szempontjaira is.

Az asszertivitás elterjedt kifejezés manapság, de mit is értünk alatta? Sokan használják ezt a kifejezést abban az értelemben, hogy ha jól képviselem az érdekeimet, jól kiállok magamért, akkor vagyok asszertív. A mi értelmezésünkben az asszertivitás azt jelenti, hogy úgy képviselem a saját érdekeimet, hogy téged nem akadályozlak ugyanebben. Vagyis nemcsak a saját igényeimre figyelek oda, hanem a tiédre is, meghallgatlak téged is, és olyan megoldást keresek, ami mindkettőnk igényeit kielégíti.

Ha úgy jössz ki győztesen egy konfliktusból, hogy a másik veszített, akkor nem asszertív vagy, hanem agresszív. Ami bizonyos helyzetekben helyénvaló és működik, ám ha fontos az adott kapcsolat és fontos a téma, akkor igencsak kockázatos stratégia. Nem az a cél, hogy nekem legyen igazam, hanem hogy megtaláljuk a közösen jó megoldást, ami mindkettőnknek megfelelő.

3. tévhit: A kompromisszum jó dolog

A Trónok harca utolsó részében hangzik el ez a mondat: „Senki sem túl boldog. Ami azt jelenti, hogy jó kompromisszum született”

Miért is van ez? Szeretünk kompromisszumot kötni, mert egyszerű, kis fájdalommal jár, és gyorsan meg tudjuk tenni. Én is engedek egy kicsit, te is engedsz egy kicsit, és meg tudunk állni félúton. Kényelmes és praktikus – mégis ritkán kielégítő megoldás. Ilyen esetben ugyanis az a tapasztalat, hogy érzelmileg annak marad nagyobb nyoma bennünk, amiről lemondtunk. Amit feladtunk.  A veszteség. És valójában nem leszünk igazán elégedettek. Például amikor vitába keveredünk, mert két különböző filmet akarunk megnézni a férjemmel. Köthetünk egy kompromisszumot, hogy megnézzük mindkét filmnek a felét – de ez nyilvánvalóan egy elég hülye megoldás.

Félreértés ne essék, nem vagyunk a kompromisszum ellen. Bizonyos esetekben nagyon is helye van. De többször nyúlunk ehhez a stratégiához, mint ahányszor kéne – néha meg sem próbáljuk megvizsgálni, lehetne-e olyan megoldást találni, amivel maradéktalanul kielégülnek mindkettőnk igényei.

4. tévhit: Érzéseknek nincs helye a munkahelyen

Gyakran halljuk a résztvevőktől amikor konfliktuskezelést tanítunk, hogy „de hát érzésekről nem beszélünk a munkahelyen”. Szeretnénk eloszlani ezt a tévhitet. Igenis van helye érzéseknek a munkahelyen is, hiszen nem robotok, hanem emberek vagyunk. Egyik barátom mesélte nemrég, hogy új munkahelyén egy olyan új rendszert alakítottak ki, ami nagyon megnehezítette a munkáját. Némi töprengés után odaállt a főnöke elé, és ezt mondta: „Ne haragudj, de nem érzem ezzel komfortosan magam” és elmagyarázta, hogy miért. A főnöke erre azt válaszolta: „de jó, hogy szóltál!”, és alakítottak a rendszeren, amitől nem csak a barátomnak, hanem a kollégáinak is jobb lett.

Pár éve konfliktuskezelést tanítottam egy mérnök csapatnak, ahol szóba kerültek az érzések is. Közölték, hogy ők márpedig nem beszélnek érzésekről a cégnél. Aztán ahogy beszélgettünk, előkerült, hogy ha valamivel felbosszantja őket, azt szokták mondani, hogy „széjjelbasz az ideg”. Mi ez, ha nem érzés? Az érzéseinket nem tudjuk otthon hagyni, és szerencsére nem is kell, akkor is ott vannak, ha azt hiszed, hogy nem. Van helye, hogy beszéljünk róluk, hiszen úgyis látszik rajtunk, így lehetünk hitelesek. Konfliktusok kapcsán pedig igazán fontos információ, hogy mi hogyan érezzük magunkat egy helyzetben – és hogy érzi magát a másik.

5. tévhit: Ha valaki egy problémával fordul hozzád, akkor azt meg kell oldanod

Ha valaki megoszt velünk egy problémát, azonnal elkezdünk okos tanácsokat adni, hogy hogyan oldhatná azt meg. Legtöbbször azonban nem erre van szüksége a másiknak, és nem is biztos, hogy annyira zseniálisak vagyunk, hogy mi tudjuk a legjobb megoldást az ő problémájára. A legnagyobb segítséget akkor adjuk, ha segítünk a másiknak megtalálni a saját megoldását. Vagyis meghallgatjuk őt, odafigyelünk rá, és segítünk tisztábban rálátni saját helyzetére.

5+1: Csak akkor működik a konfliktuskezelés, ha a másik is tanulta

Hány képzésen hallottuk már ezt a mondatot! „Ez csak akkor fog működni, ha a kollégám is eljön és megtanulja”. Az a jóhírem, hogy nem! A konfliktuskezelési módszerek hatásosak akkor is, ha a másik nem tanult hasonlót, képzetlen ezen a területen.

Azt nem állítom, hogy mindig mindenkivel működik, mert nem. De nem attól függ, hogy a másik is tanult-e ilyen módszereket, én-üzenetet vagy értő figyelmet, hanem inkább attól, hogy én mennyire jól használom az eszközöket, mennyire hiteles ez tőlem, vagy hogy mennyire azonos az értékrendünk, és hogy érzelmileg éppen mennyire vagyunk kiborulva. Ha csak te tanulsz konfliktuskezelést, az is elég ahhoz, hogy könnyebben juss megoldásra a másikkal. Ha elkezded használni akár az én-üzenetet, akár az értő figyelmet, ha elkezdesz úgy visszajelzéseket adni, hogy az tényszerű és pontos, akkor működni fognak ezek, és a másik nem is fogja feltétlenül észrevenni, hogy te mit is csináltál pontosan. Szóval érdemes belevágni, mert hamar jön az eredmény. Amit megtanulsz, annak biztosan tudod hasznát venni!

 

Jelentkezz ÉLŐ konzultációkat tartalmazó online programunkra itt:
https://flow4learning.hu/products/konfliktuskezeles-hatekonyan-elo-konzultaciokkal

Bozsogi Dia